Három óra és ötvenhét percnyi szorgos digitális kódexmásolói munkám végre végéhez ért. Tomának, országos cimborámnak ajándékul Brehm apó nagy könyvéből, Az Állatok Világa címűből másoltam fel kedvenc élőlényével, a sirállyal foglalkozó fejezetet, régi idők helyesírásával. Boldog névnapot, szülinapot, karácsonyt az elkövetkezendő 237 évre :)

  

„Fővárosunk erdős hegyvidék lába előtt, folyamöntözte sikság peremén fekszik – irja Csörgey Titusz – környékének madárvilága e kedvező fekvés következtében oly gazdag, hogy még télen is, mikor jégpáncél boritja a Dunát, és hólepel födi a talajt, zuzmara csillog a fákon, még ilyenkor is a legváltozatosabb madáréletben gyönyörködhetünk. A hidlábak alatt ugyanis rendesen hézag marad a jégmezőben s a sötétzölden csillogó viztükrön nyüzsgő madárélet tárul elénk. Európa és talán Ázsia sarkköri tájairól telelésre érkezett vizimadarak tanyáznak itt.”

  
„Legfeltünőbb köztük a csaknem libanagyságú nagybukó (Mergus merganser). Himje hosszu piros csőrrel, feketezöld kontyos fejjel, sárga nyakkal és mellel, fekete-fehér tarkázatu szárnnyal pompázik. Egyszerübben öltözött nőstényét és fiatalját menyétbarna fejéről ismerhetjük meg. Egyenként vagy csapatosan szállnak le a Duna fenekére, honnan csőrükben ujjnyi vagy arasznyi halacskával bukkannak fel. Könnyen élnek, mert a viz fenekén lapuló keszegféle hal télen korántsem oly fürge, mint nyáron. Ámde egyes kényelmes vén himek még ezt a könnyü munkát is unják és rendesen megvárják, mig a fiatalok felhozzák a halat s akkor egyszerüen elragadják tőlük. Kivált olyankor mulatságos ez a hajsza, amikor oly nagy a hal, hogy a fiatalja nem birja lenyelni. Csőrről-csőrre jár ilyenkor a préda, mig végre a legöblösebb torku öregek egyike mégis csak legyüri és gyakran percekig égnek tartott nyakkal várja, míg a vaskos falat a gyomráig lecsuszik.”

  
„Eközben messzire hangzó, szinte csengő szárnysuhogással ujabb récecsapat siklik a vizre. Ezek jóval apróbb termetü, kurtacsőrü, vaskosfejű fekete-fehér madarak, kercerécék (Fuligula clangula). A fényes feketefejü gácsérok szeme előtt fehér folt világit. Ezek is sürün bukdosnak a mélybe, de nem csupán hallal élnek, hanem vizi rovarokat és rákocskákat is szednek a fenékről. Ha szerencsénk van, a buvárrécék legszebbike, a csaknem teljesen fehér fejü kisbukó (Mergus albellus) is elénk száll menyétbarna fejü apró tojójával."

  
„A buvárok raja fölött hófehérbe és ezüstszürkébe öltözött sirályok szálldosnak, dankasirályok. Csupa tiszta fehérfarku öreg madár. A fiatalja már ősszel lemenekült a Földközi-tengerhez, Olaszországon át Afrika északi partjaira. A mindig ragyogóan tiszta madarak tél idején a Dunába szájazó csatornák torkolata körül tengődnek, röptükben kapva fel a víz színén uszó hulladékot.”
„Táplálkozásuk módját a ravasz hamvas varjak (Corvus cornix) is elsajátitották, mig az ugyanott tanyázó feketetollu vetési varjak csak ugy gyalogosan szedegetik a hulladékot. A jóval kisebb termetü csókákból is itt telel néhány pár. Fürge, bohó mozdulataikkal nagyon előnyösen válnak ki a szögletes mozgásu varjak közül.”

  

„A dankasirályok közt  a nagyobb termetü viharsirályt (Larus canus) is minden télen láthatjuk. Füle táján nincs barna foltja, ehelyett szárnya hegyén van széles fekete foltja, mely e madár lassu szárnyalásánál a lepkeszárny szemfoltjára emlékeztet.”

  
Ime igy lesz a szabad természet madaraiból városi lakosság, igy követi utján az embert az az állat is, amelyikhez egyébként nem füzik közelebbi kapcsolatok. Nyáron azonban hiába keressük ezt a társaságot, ahány annyifele széledt, egyik-másik nagy messzeségbe távozott. De a dankasirályban akkor is gyönyörködhetünk itt és másutt is vizeinken, mert nálunk mindenhol közönséges tavakon, mocsarakon, folyókon, sőt a Velencei-tavon nagy telepekben költ. Hazánkban egyedül ez a sirály költ s közönségesen ezt nevezik nálunk sirálynak.

  
A többi sirályok tengerlakók, de a dankasirály megtagadta rokonait és belvizek partjain lakik, a tengert csak télen keresi fel. Különös nyári ismertetőjele csokoládébarna szerecsenfeje, amelyet a köröskörül szegélyező fehérség élesen kiemel, hasa és farka is fehér, háta és szárnya azonban sirályszürke, lába és csőre pedig vöröses. Télen hiányzik fején a sötét sapka. Hossza 42 cm.

    
Hazája egész Európa a 60° északi szélességig, szintugy Ázsia mérsékelt öve Kamcsatkáig. Költözéskor eleinte kisebb, majd mind nagyobb csapatokban tünedeznek föl s mint a fecskék, visszatérnek régi fészkükhöz. Hozzánk rendesen március derekán megérkeznek. Az öregebbek már a telelési helyen megkötik házasságukat és együttesen jönnek vissza a költés helyére; a fiatalok itt párosodnak, az éretlenek pedig szerte kóborolnak.

  
Mozdulatai rendkívül kecsesek, ügyesek és könyedek. Gyorsan lépdel, néha órák hosszat szaladgálva a szántások mentében, vagy a réteken rovarokat keresgél. Nem túlgyorsan, de kecsesen uszik és lágyan, ügyesen, szinte kellemesen röpül, minden erőlködés nélkül, a legkülönfélébb módon csapongva. Előrelátó és bizonyos mértékig bizalmatlan madárnak kell mondanunk, ámbár szivesen tanyázik emberek közvetlen közelségében, ha meggyőződik jóindulatukról. Nagyon kiváncsi, szokatlan tárgy, földobott papiros, kendő azonnal fölkelti figyelmét és siet megtekinteni. Kiváncsisága bizonyára mohóságával függ össze. Szereti a társaságot, fajtársaival és egyéb sirállyal a legjobb egyetértésben él együtt. Más madarakkal azonban nem érintkezik szivesen, sőt a feléjük közeledő idegen madarat egyesült erővel megtámadják. Ahol együtt lakik más sirályokkal, néha a rokonok között is vannak határsértési pörök. Ragadozó madarakat, hollókat és varjakat, gémeket, gólyákat és récéket, a többi szelid természetü vízi madarakat egyaránt ellenségeinek tartja. Hangja kellemetlen. Hivó szava recsegő krié, hancurozó, fecsegő hangja kek vagy serr, haragjának kitörését recsegő kerrekkekk vagy forró girr kiáltással jelzi, amelyre rendesen krié következik.

  
Főtáplálékát rovarok és kisebb halak képezik, de nem veti meg az egeret sem és a dögön is szivesen ellakmározik. Kicsinyeit csaknem kizárólag rovarokkal táplálja. Megfeledkezve gyöngeségéről, aránylag nagy állatokra is ráveti magát és ügyesen apróz fel nagy tömeg hust olyan darabokra, amelyeket be tud venni a szájába. A növényi táplálékot megveti, mégis hamarosan hosszászokik a kenyérhez is, sőt idővel szokatlan örömmel eszegeti. Egész napon át vadászik, csak néha pihen, aztán  megint ujult erővel fog hozzá. A folyam mellől kirepül a földekre és a mezőkre, órákig bolyong a szántásokon, pajorokat szemelgetve, szorosan a fü vagy a víz felett repül, hogy rovarokat vagy kis halakat csiphessen, ha itt is, ott is bekapott már valamit, akkor visszatér a vízhez, iszik és megfürdik, pihen, emészt, aztán kezdődik ujra a vadászat.

Április közepére megépiti fészkét és második felében kezd költeni. A házaspár sokat civódik a fészek helyének megválasztásában. Sohasem költ egyedül, még kis csapatokban is csak ritkán, hanem inkább mindig nagy telepekben, százan és ezren együtt, kis területen szorosan összeszorulva. A fészkek kicsiny, vízzel, iszappal körülvett zsombékon épülnek, száraz nádszálakból, nádlevelekből nehezen megközelithető helyen. A nád vagy fűcsomót egyszerüen lehajlítják, nádat, sást szednek össze, aztán kibélelik a mélyét.

  
Május elején rakják le meglehetősen nagy, halvány olajzöld alapon vöröses hamuszürke, sötétbarna és hasonlószinü foltokkal tarkázott, egyébként alakban, szinben és formában egymástól különböző 4-5 tojásukat. Hím és nőstény felváltva költenek, állandóan azonban csak éjszaka, mert déli órákban elegendőnek tartják a nap melegét. 18 nap mulva kikelnek a kicsinyek, 3-4 héttel később már röpülősek. Ahol a fészket víz veszi körül, első napokban a fiókák otthon ülnek, kicsiny szigeten azonban szivesen otthagyják fészküket és vidáman szaladgálnak a biztos földön. Ha már hetesek, rámerészkednek a vízre is, kéthetes korukban meg-megcsapják szárnyaikat, harmadik héten egészen önállóak. Szüleik a legnagyobb mértékben gondoskodnak róluk és minden veszélyt elháritani igyekeznek. A ragadozómadár, bármily messze is mutatja magát, felizgatja őket, kiáltozni kezdenek, felszállanak, sűrű fellegben emelkednek a levegőbe, egyesült erővel megrohanják az ellenséget és mindent elkövetnek hogy elűzzék. Dühösen csapnak le a kutyára vagy a rókára, a közeledő embert valóságos gyűrűben veszik körül. Nagy diadallal kisérik, ha visszavonul. Csak nagy későn csillapodik le a telep és lesz ismét csend a fészkek fölött.

  
Nálunk főleg az van ártalmára, hogy tojását szedik. Ez azonban vétkes könnyelműség, mert nem kártékonyak, sőt fölötte hasznosak, egyaránt hasznára válnak szántóföldjeinknek és mezőinknek. Azzal a kevés hallal szemben, amelyet elpusztítanak, szembe kell állitani azt a rengeteg rovart, amelyet megölnek; kimélnünk kell tehát őket, annál inkább, mert hiszen valóságos diszei vizeinknek és tájainknak.

  
Fogságban, különösen ha kicsiny korukban vesszük őket magunkhoz, igen kedvesek. Hússal és hallal kell őket etetni, azonban hozzászoknak a kenyérhez  is. Ha az ember foglalkozik velük, hamarosan rendkivül szelidek lesznek, mint a kutya követik ápolójuk lába nyomát, barátságosan üdvözlik őt, ha meglátják, később röpülve kisérgetik udvaron és a kertben, sőt ki a mezőre is. Késő ősszel elhagyják lakhelyüket, időnként elmennek, azonban mindig pontosan visszatérnek arra az időre, amikor enni kapnak. Ha közben társakra találnak, akkor megkisérlik, hogy ezeket is magukkal hozzák és idegen társuknak a bizalmatlanságát olyan ügyesen el tudják oszlatni, hogy az leveti tartózkodását és csatlakozva szelid testvéréhez beállit vele s végül az ember, hála ápoltjai szorgalmának, annyi látogatót kap, hogy külön előkészületeket kell tennie, ha meg akarja vendégelni őket.

Na, amíg nem írok ide semmit - kedv & téma hiányában addig legyen itt pár hasznos és napra kész időjárási adat, az legalább közérdekű és ha másnak nem is, nekem kiváló lesz. A térképek a kiváló és általam hőn szeretett időkép.hu-ról származnak és elég gyakran frissülnek ahhoz, hogy hasznos adatokkal szolgáljanak. Ímhol: 

Budapest légszennyezettsége a legmagasabb értékkel feltüntetve

(egészségügyi határérték: 100%)

Felhőkép

Hőmérséklet

Rájöttem, hogy arról amit időm legnagyobb részében csinálok, és alapvetően meghatároz engem mint személyt, nem sokat - vagy talán egyáltalán nem- írtam még.

Szülinapomra szereztem magamnak egy könyvet apámtól, a címe Meteorológia, gyanítom antikvár. Ahogy ez lenni szokott, pont jókor jött, épp maga az Időjárás érdekelt mint terület, és lőn, egy meglepően izgalmas, és információgazdag könyv, tele gyönyörű képekkel, miegymás.

Szerintem az emberek meglepően keveset tudnak arról, hogy az idő miért épp ilyen, meg olyan, mit is jelent valójában az, hogy alacsony és magas légnyomás, relatív páratartalom, miért száll fel a meleg levegő és miért süllyed le a hideg, hogyan képződnek a szelek, a viharok. Miért kék az ég, miért vöröslőek a fények ha kel vagy nyugszik a nap, milyen típusú felhők léteznek, hogy készül az időjárás jelentés, és így tovább.

Sokunk szereti bámulni az eget, a különböző személyiségű felhők lassú úszását,  a fantasztikus színeket, a természet erejét demonstráló zivatarokat a villámokkal, robajló mennydörgésekkel. Néha mikor a villamoson, vagy buszon lehengerelve nézem az ég valamely gyönyörű kinyilatkoztatását, kétségbeesetten tekintek körbe, hogy vajon más is látja-e, másban is kelt-e ilyen hatást ez a jelenség.

Általában ilyenkor jön a csalódás, az emberek rutinosan nézegetik egymást, vagy elmenekülnek a telefonjaik, újságjaik világába, hogy ne érezzék a nyomasztó embertömeg jelenlétét.

Egy teliholdas éjszaka direkt megálltam egy tér közepén, és a hazafelé igyekvő embereket néztem, vajon néznek-e felfelé, észreveszik e a hold körüli halo szürreális és ritka gyűrűjét, de nem, egy sem vette észre. Elkeseredésemben látványosan bámulni kezdtem az eget, hátha valaki kiváncsi lesz mit néz a hülyegyerek a tér közepén.

Persze lehet, hogy a nagy többséget ez az egész valójában tökéletesen hidegen hagyja. Elképzelésem szerint ha megkérdeznék járókelőket miért nem nézik a felhőket, a madarakat, vagy a fákat, azt mondanák hogy "annyi sok problémám van, nem érdekel, itt a válság is, holnap mit fogok enni, a gyereknek új cipő kell" és így tovább.

Hát ha másért nem, pont ezért érdemes lenne szemlélődni, kicsit megbizonyosodni róla, hogy rajtunk embereken kívül is van egy világ, egy tőlünk tökéletesen függetlenül létező, gyönyörű és részletgazdag világ, és mi a Földön élünk, nem csak benne a lehangoló kis társadalmunkban, politikával, mónika show-val, és lakótelepekkel.

Megnyugtató élmény rendszeresen felkeresni egy fát, minden évszakban legalább egyszer, figyelni a változásait, a sebeit és tavasszal az újjászületését, úgyis itt a tavasz, ajánlom mindenkinek, hogy szemeljen ki néhányat a sok közül, és kövesse figyelemmel, hogyan alakul a sorsa. Egész bensőséges kapcsolat tud így létrejönni.

Az én kedvenc fám egy terebélyes, méltóságteljes vadgesztenye, egy templom előtti gondozott kis kertben él, gyökerei feltúrják a macskaköveket, nyári lombja tekintélyt parancsolva, irdatlan méretben terül szét  az emberi jövés-menés világa fölött. Mintha az egész templomot, és kertet e pompás fa köré építették volna.

"A napfény gyönyörködtet, az eső felüdít, a szél felélénkít bennünket, a hó izgalmas jelenség; olyasmi hogy rossz idő, valójában nem létezik, csupán a jó időnek vannak különböző formái."

John Ruskin (1819-1900) angol író és kritikus

Tervezem ezt a túrát, ami nyárra esedékes, Noé szerint 7 napos "megtisztító" túra és valóban, egy hét a természetben borotva és hab nélkül, törődj-magaddal-garnier-sampon nélkül, akárki-vagy-neked-való Coca Cola nélkül, és a komfortizmus meg a sok butító és emberalázó dolog nélkül.

  

Vettem egy ilyen kiadványt, hogy BÜKK turistakalauz, a Cartographia Kft. adja ki, nagyon színvonalas a cucc, olvasgatva arra jutottam, hogy milyen jó is lehet erdésznek vagy valami hasonlónak lenni. Elég átfogó kis könyvecske, geológiától kezdve az állat- és növényvilágon és a bükki történelmen át a szállás és kaja lehetőségekig mindent tartalmaz - és persze a turista útvonalak térképét.

  

  

Előre tudom, hogy csodálatos lesz a túra, mi más is lehetne, ha egy csapat ember elindul hogy benne legyen a természetben és kiragadtasson a gondosan felépített kis társadalomból és művalóságból. Persze az úticél mégiscsak a Bükk, ahol se medve, se farkas nem él, dehát valahol el kell kezdeni, aztán ha tetszik a dolog a társaságnak, el lehet indulni mondjuk Erdély vagy az Alpok felé, vagy bármi.

  

Nagy félelmem, hogy a végén mégiscsak egyedül megyek, de a dolog most nem így néz ki és hiszem, hogy vannak emberek akikre lehet számítani.

  

Kerestem valami eszközt, hogy ne kelljen mindenkinek megvennie a térképeket, hogy megmutassam merre lesz esedékes az egész kaland, és kapóra jött a Google Earth. Egyébként érdemes letölteni az új 5.0 verziót, ahol már a Mars felszínét meg az Óceánok alatti hegyeket is bebarangolhatjuk, nem beszélve arról hogy akár az időben is visszamehetünk megnézni hogyan festett a világ 50 éve.

  

Tehát kapóra jött a Google Earth, aminek most így megismertem az útvonal tervezési funkcióját is, nagyon kényelmes, logikus és felhasználóbarát cucc. Az így elkészült útvonaltervet, fel fogom rakni ide a blogomra és akkor akit érint letöltheti és megnézheti - jó dolog ez az internet. Kb egy hete dolgozom az úton, már a hatodik nap megtervezésénél járok.

  

Ja igen, összegezve tehát Egerig kell majd vonattal eljutni, onnan gyalog vagy busszal az országos kék jelzés bekapcsolódásáig, onnan pedig óriási kört téve az utolsó napon visszajutunk Egerbe kb. 80-100km megtétele után, majd egy nagy éttermi zabálás után indulás haza.

  

Persze a lényeg a köztes idő lesz, csodaszép tájakon, ősi erdőkön át, varázslatos tisztásokon és apró álmos kis falvakon keresztül, patakokat, barlangokat, völgyeket, bérceket, sziklákat és töbröket érintve.

Csak és kizárólag egy elmebetegség, vagy a valóság mélyebb szeletei iránti fogékonyság, vagy csak egy kitágult tudatállapot, sok negatív jelenséggel körítve?

Tegnap este, az m1-en a Kultúrházban a fordítási hulladékról volt szó, biztos mindenki találkozott hasonlóval. Kár, hogy nem raktam el bizonyos termékek használati útmutatóját, most én is jól beküldeném a "Kampány a jobb fordításokért" honlapjára. Érdemes megnézni Zotyó oldalán a humor/ használati utasítások részleget is:)

  

"Játék - A három éven aluli gyermekek bekaphatják."

  

"Ez termék fog nem lenni élvezet egy háztartás tékozó ember. Garancia megfelelően -hoz helyi szabályzat. Eltartás blokk mint garancia kártya."  

  

"No Chewing Cum"

  

Köhögés elleni csecsemőgyógyszeren: "Vigyázat, álmosságot okozhat. Használat után ne irányítson gépjárművet vagy nehéz gépeket."

  

Egy cseh cumisüvegen: "Ha a gyerek befejezte a szopást, töltse tele forró vízzel és sikálja ki egy kefével."

Olvasás egy erre kitalált modern és futurisztikus eszközön keresztül, ami nagy valószínűséggel idővel teljesen át fogja alakítani olvasási szokásainkat. Nem is baj. Talán, mert a technológia menő dolog, többen fognak olvasni. Az erdők szempontjából meg aztán főleg.

Kétezernyolc február nyolcadikán, este történt. Egy rohadt nap után kilyukadtunk a Blahára, ahol egy bézs színű sapkás fiatal, divatosan öltözött fehér srác aprót kéregetett.

- Sziasztok, megmondom őszintén, a haverokkal boros-kólára gyűjtünk, nem lenne esetleg egy kis apród?

- Nincs - válaszoltam.

Aztán leültünk nem messze onnan, és átgondoltuk a nap összes szarságát. Odajött egy nagyon öreg bácsi, ósdi kabátban, fekete svájci sapkában, ütött-kopott szemüvegben és vékony hangján megkérdezte:

- Jó estét kívánok, nem lenne pár forintjuk, hogy egy kis kenyeret tudjak venni?

Adtunk neki ötszáz forintot, megköszönte és elballagott. A sapkás srác jutott eszünkbe, hogy ez a seggfej boros-kólára gyűjt, mikor az öreg bácsi éhezik. A srác még mindig jópofizva kéregetett húsz méterre tőlünk. Aztán jött egy ember hozzá, előttünk álltak meg.

Először azt hittem, hogy tőle is pénzt kér a srác, de nem. Leadta neki a termést. Előszedett egy papír ezrest, egy ötszázast, és kétszázast, meg egy jó marék aprót, és gondosan körülnézve odaadta neki, a főnökének, aki a saját köteg pénze közé tette, majd odébb állt.

Koldus-maffia.

Elbaszott egy világ ez. Mindez azután történt, hogy az egésznapos munkahelyi lopás-gyanusítgatásunk véget ért.

  

A munkahelyem magam által "dohányzásra kijelölt helyén" szokott lenni egy hajléktalan bácsi, árulva a Fedél nélkült. A fogsora nagyrészt hiányzik, elég piszkos, a keze vaskos, ujjai feketék, a tenyere kérges és nagy. Egyszer odaadtam neki a huszonhat forint aprómat, azóta megismer, rám köszön. Nem azért hogy többet kérjen, csak hogy jó egészséget kívánjon.

  

Elmesélt egy történetet, de elég zavarosan és érthetetlenül beszél. A lényeget azért kihámoztam:

Volt egy szegény hajléktalan aki a templom előtt pénzt kéregetett, és akkor még krajcárral és pengővel fizettek az emberek, és volt egy néni, akitől kért, és odaadta neki az utolsó 1 krajcárját. És mondta erre a hajléktalan bácsi (azt hiszem Zoli), hogy nincs ennél többet érő dolog, mert a néni szívből adta, és a legutolsó krajcárját, és nincs semmi ami ennél jobban esne. Gondolom a történet a koldus folklór egy legendája volt, de tetszett.

Hogy teperünk azért az istenverte rohadt pénzért, szerte ezen a gyönyörű, gondoskodó bolygón.

  

Szeretem etetni a madarakat, valahogy mégsem csinálom sokszor. Pedig szórakoztató dolog, mindenféle érdekes megfigyeléseket lehet tenni velük kapcsolatban. A képen egy hétköznapi burkolatú közgalamb látható.

  

A galambok például nagy tülekedést rendeznek, a zsömledarabkák meg repkednek körülöttük mindenféle. Néhány okosabb hím egyből kihasználja a felhozatal nagyságát, és bősz csajozásba kezd. A madaraknak elég idétlen hímtagjuk van, a nőstények is egy mindenre jó kloákával rendelkeznek csupán, amin keresztül szarnak, basznak, stb.

  

Volt, hogy a nagy zabálás látványára megérkezett két varjú - a környék gengszterei. Lassan, peckesen lépkedtek a zsömle felé, a galambok azonnal meghátráltak, noha számosan voltak. A varjak okosabbak, és jobban vannak berendezve. Nem úgy zabálnak, hogy beleharapnak a kajába, aztán fejüket hátrarántva a lendülettel kiszakíttatnak belőle egy darabot. Nem. Ők egész egyszerűen rálépnek a kajára, és a lábujjaik közül tépkedik, ráérősen, fasiszta kacérkodással a galambok felé.

  

A verebek még szemtelenebbek, és okosabbak, ők gyakran elmarják a legnagyobb falatokat a tömeg közepéből, aztán elrepülnek vele békésebb vidékekre. Mondjuk egy autó alá.

  

Láttam olyat is, hogy egy ásványvizes palackból készített etetőben ült a veréb, ami tele volt pörköletlen szotyival, és onnan hányta kifelé a kaját. Alatta a földön óriási galambtömeg verődött össze, hogy felzabálja a veréb-istenük által bőségesen osztogatott szotyolát.

Jófej verébnek könyveltem el, pedig valószínűleg leszarta a galambokat, és héj nélküli darabokat kutatott, mert héjastól túl nagy neki a cucc.

  

Úgy vettem észre, hogy a varjak és a télen a szemközti ház peremén táborozó sirályok között nincs előre eldöntött hierarchia. Gyakran látom őket a levegőben harcolni. Hiába, hát ugyanazért a kajáért küzdenek mindannyian. Valamiért mégsem gyötrik halálra egymást.

  

Mindezekkel szemben a papagájom egy segg. Gyáva kukac aki, ha benyúlok a kalitkájába, már legszívesebben lerágná az ujjam, aztán összekenné magát a véremmel, és felajánlaná az áldozatot a Sátánnak.

Semmi interakcióba nem lehet vele bocsátkozni, ha az ember odamegy negédesen pofázni neki, akkor csak megvetően néz. Viszont képes egésznap a csörgős játékával kúrást imitálni.

Nem tudom mit szeretek benne, ez a furcsa az emberekben. Akár egy darab kolbászt, vagy kavicsot is képesek dédelgetni. A bélyeg-gyűjtőkről nem is beszélve.

Az ízeltlábúak nagyon változatos állatok. Akadnak köztük mindenféle népségek. Most, itt ebben a bejegyzésben a különösen szépekről lesz szó, mert bizony olyanok is vannak. Jó, igaz a bogarakat valahogy általánosságban szebbnek találjuk a rovaroknál.

  

A bogarak sokkal színesebbek, és kiszámíthatóbb alakúak, mint a rovarok - akik általában barnák, kicsik, vékonyak, törékenyek, netán szőrösek is, és felidegesítik az embereket. Bennük is van szépség, de azt majd máskor.

Igen, itt a képeken ezek igazi bogarak. Akit érdekel a téma, és hasonló gyönyörű kis ékszereket szeretne látni, annak itt a living jewels (élő ékszerek) honlapja, ahol sok fotó mellett még albumokat is lehet rendelni. Bár azt megnézném.

  

Legjobb, hogy mindegyik más divatirányzatot követ. Vannak törzsi motívumokkal ellátottak, vannak akik a metálos ragyogást kedvelik, vannak hippik, meg a '80-es évek divatját követők, párduc, zebra és klasszikus pöttyös mintájúak. Már attól is vidámabb leszek, ha színek kavalkádjára gondolok.