2008. január 6. 22:30 - írta
Rovar

Az emberi brutalitás nemcsak kimeríthetetlen, de igen leleményes is. A másként gondolkodók ellen szerveződött inkvizíció, a katolikus Anyaszentegyház - akkoriban - tipikus reakciója volt. Elképesztő kreativitással oldották meg a szerencsétlen flótások iszonyú, beteges és perverz megkínzását és elpusztítását. Mindezt a hatalom szilárdságáért. Manapság csak a torz lelkű gyilkosoknak jutnak hasonlók az eszébe, akiket ezért rögtön kivégeznek, vagy örök rabságba kényszerítenek. Az inkvizíció pedig állami támogatással működött.
A Dumas regényéből megismert vasálarcot a közvélekedés "humánusabb" kínzóeszközként tartja számon, pedig...
A fájdalmasan nehéz vasálarc éveken át tartó viselése helyrehozhatatlan torzulásokat okozott a koponyán, belekényszerítve egy az álarc által szabott formába (épp úgy mint a fogszabályzó a fogat), és ez iszonyú kínokkal járt. Természetesen a viselésére ítélt szerencsétlen bőre egy idő után elfertőződött, viszketett, szúrt, fájt és ott van még a pszihológiai hatás is: évek alatt megszűnt, feloldódott a viselő személyisége.
A kalodáról, vagy pellengérről szintén élnek tévhitek. A vérre, és erőszakra éhes középkori csőcselék a pellengérre állított rabokat brutálisan megalázta.
Sokszor ágytálból származó ürüléket tömtek a szájukba, levagdostak az ujjaikból, rájuk vizeltek, megdobálták és megverték őket. Mégis, a köztudatban valahogy nem így maradt meg. Sokkal inkább úgy, mintha csupán egy kis dorgálás, lecke lett volna, ahol a jólelkű falu népe nevelő célzattal, jóindulatúan tette volna amit tett (köszönhetően a filmeknek).

Kedvelt kínzási módozat volt a strappado, mikor az áldozat karját hátrakötötték, majd egy csigával magasra húzták. Elképzelhető milyen iszonyú fájdalommal jár ez, mikor az ember testsúlyát a vállak és a lapockák tartják. Ekkor a köteleket elengedték, majd a rab földetérése előtt hirtelen megállították a zuhanást, amitől annak azonnal eltörtek a vállai, kifordultak a lapockái.
A csonkításnak is voltak nagyon kreatív formái: a középkori bolgárok a rabok heréjét nem levágták, hanem egy padra fektették, majd egy nehéz, lapos kővel összezúzták. A szövetek elhaltak, és az egész néhány nap alatt leszáradt. Szerintem minden férfitársam tudja milyen érzés a tökönrúgás, pedig az mégcsak nem is egy morzsoló kővel történik...
A nőknek is tartogattak elmés masinákat, mint amilyen a melltépő volt (lényegében egy hosszú vaskampó), vagy a hüvelykörte, amit egy csavar segítségével szétnyitottak a testben, (akár a virág a szirmait) így a körte többszörösére tágult, a szirmok először feszítettek majd a húsba vágtak, sosem gyógyuló szakadásokat, és elképzelhetetlen fájdalmakat okozva ezzel.
A máglyahalál felért a megváltással.
Ez elrohasztás módja nem volt népszerű, mert költséges és lassúcska is volt. Egy vassal lezárt kádba zárták az elítéltet, amiből csak a feje lógott ki. Ezután ellátták őt, vízzel és étellel, és ami bemegy, ki is jön egyszer. Hónapok alatt a kád megtelt bélsárral, az elítélt bőre pedig elférgesedett, majd elrohadt. Ezután kilovagoltak vele, és a puszta közepén hagyták meghalni. Lassú és iszonyú halál ez.
Számomra a legszörnyűbb kivégzési forma a kettéfűrészelés, itt is okosak, és leleményesek voltak: az áldozatot fejjel lefelé lógatták, mert így a vér az agyba tódul, és a páciens tovább eszméleténél marad (az sem volt ritka, minden kínzási módnál, hogy az alélt rabot hideg vízzel locsolták fel, nehogy lemaradjon saját kínzásáról). Miután így lógatták az embert, fogtak egy fűrészt, és lassan a lábak között megkezdték a hosszában való felfűrészelést.
Szeretném azt hinni, hogy az Ember alapvetően jó, Isten pedig igazságos, de nem így van. Ezeket a szörnyű kínzásokat olyan "bűnökért" kapták a szerencsétlenek, mint amilyen (nők esetében) az Ördöggel való közösülés, homoszexualitás, egyházi dogmáktól való eltávolodás, boszorkányság, démonokkal való szerződéskötés stb. Addig kínozták, gyötörték az embert, amíg a fájdalomtól való szabadulás reményében bámit bevallott volna, csak legyen már vége. A legtöbb ilyen kínzást a 18. század végén tiltották be, de sok fajtája (mint az erényöv, korbácsolás, megkövezés, csonkítás, strappado) a mai napig űzik bizonyos országokban, vagy közösségekben.
Ecce Homo.