"Az analízisre való képtelenség beismerését és a nehézségek előti fegyverletételt jelenti, ha valaki a véletlent teszi istenné, és ezt az istent terheli az összetett, bonyolult jelenségek megmagyarázásával." (P.P. Grassé)

  

Valóban a vak véletlen eredménye a 3.8 milliárd éves evolúciós fejlődés?

Sokszor rácsodálkozom, hogy mennyi minden létezése szükséges ahhoz, hogy mi jelen lehessünk itt. Szükséges a Nap, aki legyártotta a testünk elemeit, és aki energiával látja el az életterünk alapját, szükséges a Föld, és légköre, és még millió jelensége, hogy ilyen változatos létformák alakulhassanak ki, akik egymásból tartják fenn anyagukat. Szükséges a Hold is ehhez, és a Jupiter, aki tömegvonzásával megvéd minket a meteorzáporoktól.

  

Apró bozonok, kvarkok, elektronok, hatalmas csillagok, galaxis halmazok, óriási gázmezők, üres terek. Fekete lyukak, tér-idő kontinuum, szupernovák, egykor volt hatalmasok, mint a neutroncsillagok, fehér törpék, és a legviccesebb, hogy ezek egy időben, és egy térben léteznek a sültkrumplival, gyufával, papírzsebkendővel.

    

Az emberiség pedig kutat, részeként az egésznek mocorog itt a Földön, és akarja a tudást, hogy ismerje a szerepét, és esetleges rokonait, átlássa mifelé tartunk, és honnan jöttünk. Egy animista megközelítés szerint "mi, emberek vagyunk a Föld tudata, akiket azért fejlesztett ki, hogy  megismerhesse és el tudja mesélni saját történetét".

  

Ajánlok egy remek kis programot is: a Stellarium 0.9-es magyar verziót. (Remek kis cím, én sem neveztem volna inkább Solariumnak). A programba belépve egy mezőn találjuk magunkat, fölöttünk körülöttünk a végtelen univerzummal. A program alapból valós időben, az időzónánk szerint mutatja az égboltot, de az időt kedvünkre előre pörgethetjük, illetve vissza, hogy megnézzük hogyan álltak a bolygók és csillagok a mi -vagy akár Krisztus születése idején. Remek beállítási lehetőségekkel rendelkezik, kirajzoltathatjuk a csillagképeket, és galaxisokat, és bármely égi objektumra kattintva adatokat kapunk róla. A Zoom lehetőség is nagyszerű, kicsit közelebb visz a "hatalmas terek" megértéséhez.

    

"Ne hagyjuk abba a kutatást,

És minden felfedező utunk végén,

Eljutunk oda, ahonnan elindultunk,

És végre először látjuk tisztán azt a helyet."