Faludy György fordításai

  

   

Nem sejtem, hogy mifajta mag lehet,
de ha pár szemet felszedek, az élet
csiklandozza tenyeremet.

  

  
Egy tücsök van csak velem. Lágyan
ciripel fáim közt, a kerti
madárijesztő ingujjában.

   

  

Oly szép ma a hold asszonyteste!
Ha még egy hold lenne az égen:
a kettő összeverekedne.

   

    

Mélykék az est.
A telihold az égre
sötét fenyőket fest.

   

   

A harmatos kertben sétálunk ketten.
Belőle macska lett.
Én embernek születtem.

       

  

Eltapostam egy pókot. Lábam
zsibbadni kezd. Szörnyű magány
a téli éjszakában.

Most voltam először Hungarocomixon, nem bántam meg, remek móka volt. Zsé barátommal megbeszéltük, hogy akkor 11:00 Árpád híd, és onnan megyünk a Gödör klubba. Fél tizenegykor rácsörögtem, még aludt, de tudtam hogy ez lesz így nem húztam fel magam. Öcsém belustult és lemondta, úgyhogy ő otthon széjjelfolyt a skype előtt. Biztos megérte.

Fél tizenkettő körül betoppantunk, már jó sokan voltak, kisgyerekes anyukáktól kezdve a képregény-geek  csoportokon át az idős emberekig mindenféle korosztály. Sokan a kiadók standjai körül lézengtek, mások a tombola húzásnál üldögéltek. Zsolt barátom örömére meglepően sok nő is akadt, bár lehet hogy a legtöbb csak a pasijának vett valamit karácsonyra.

  

Egy darabig nézelődtünk, nem akartam elkezdeni a vásárolgatást, direkt húztam-halogattam a dolgot, jó alaposan szemrevételeztem mindent, visszafogtam magam. Olyan ez mint a késleltetett orgazmus. De csak kicsit.

  

Egy hosszú asztalnál élőben rajzolt pár srác és lány képregényt, az volt a feladat hogy a "gödör" témára alkossanak öt oldalnyi anyagot. Volt rá 5 órájuk hogy befejezzék. Néhányan sörözgettek, diskuráltak, mások 3cm távolságból rajzoltak a papír fölé görnyedve. Az elkészült művek állítólag majd felkerülnek a netre, hogy hova és mikor, az még nem tiszta. Eddig Lanczinger Matyi töltötte fel a sajátját, ide. Feltette a díjáról készült fotót is, bizonyára most ő a legboldogabb akció barbie tulaj a világon...

  

  

Nekem, aki azon vagyok, hogy menő képregényeket rajzolhassak, ez külön hasznos volt, megnézhettem hogyan és milyen eszközökkel csinálják a profik. Volt aki nem is húzta ki az elkészült ceruza rajzokat, volt aki ecsettel, tussal, volt aki filctollal machinált.

  

Azért írom mindig, hogy "volt aki" meg "néhányan" mert fogalmam sincs egyelőre, hogy melyikük melyik volt.

  

Később aztán villámgyorsan elkezdtem bevásárolni, Sirály Dóri Kiberiádájával kezdtem (990 forintért ingyen volt), dedikálta is, nagyon kedves pöttöm kis leányzó. Maga a Kiberiáda is jópofa, Stanislaw Lemet amúgy is nagyon szeretem. A Roham kiadó létezéséről pont előző nap szereztem tudomást, sok sikert nekik, szimpatikus az egész kezdeményezés. A magazinjuk mostani számát is érdemes beszerezni, ha másért nem, hát Keresztes Zsófi bizarr ciszta pajtásai miatt biztosan.

  

  

Aztán át a Nyitott könyvműhely standjához, ahol a kedves és bájos eladóhölgytől 8000 forintnyi képregényt 3200 forintért szereztem be, többek között Csordás Dani Nocturne-ját, aki később nem csak dedikálta, de satírozással egy marhajót is rajzolt bele: a Gazdát a könyvből.

  

További őrült vásárolgatás után megpihentünk a színpad előtti asztaloknál, megnéztünk két Death Note epizódot, és jókat röhögtünk az utána következő tombolahúzáson. Érdekes tud lenni, mikor egy shojo (lányoknak szóló) rózsaszín borítójú mangát egy rasztás hippi srác visz el, féktelen örömöt színlelve:)

Mások egy "megy a vaterára" típusú legyintéssel nyugtázták nyereményüket.

  

  

A színpadnál ezenkívül mindenféle beszélgetések és riportok is voltak, például Stark Attilával,a Kulocity alkotójával, aki annyira volt oldott a helyzetben mint egy darab ólom. Ja, és Nemere István nem tudott eljönni, szenteltem ennek a hírnek 1 perc néma ujjongást.

  

Egy szó mint száz, remek "ünnep" volt a Hungarocomix 2008, családias légkörrel, mindenki szólt mindenkihez, mindenki vidám és mosolygós volt. Hamar eltelt a nap, az élőrajz eredményhirdetése után pedig lefáradva haza indultunk metró-ellenőr-kicselezős, társadalmat belülről bomlasztó módszerrel.

   

Nagy hiányt pótlok - önmagamnak legalábbis. Régóta készülök rá, hogy írok egyet Chris Marsról, amolyan bemutató jellegűt, de mindig úgy voltam vele, hogy majd később. Meg kell rá még érnem.

   

Egy-két éve horror képeket kerestem, természetesen végigjártam a szokásos gagyik köreit: Boris Vallejo klónok, csöpögő mellű leányokat hágó démonok, übergonosz nagyon gótikus emberek pózolnak nagyon gonosz várak előtt, három dimenziós koponyák és így tovább.

Aztán rábukkantam erre a zsenire, aki nem bél-patakkal, és gonoszul csillogó fekete szemfestékkel, hanem a legmélyebb emberi iszonyattal dolgozik.

Tudom én hogy nem jó érzés hosszabb írásokat számítógépen olvasni, de szerintem ezt a 8 oldalnyit érdemes. Megtaláltam neten ezt a novellát, amit még apám ajánlott nekem. Nyomasztó, szürreális, kafkai írás. Majd ha lesz aki elolvassa, az kommentelhetne is (írjál Toma, írjál). 

Hát ímhol.

Mivel a netem sehol sem találtam meg, valószínűleg elsőként publikálom Rabo Karabekian - Szent Antal utolsó megkísértése című képének "reprodukcióját", Kurt Vonnegut Bajnokok reggelije c. regényéből.

Kérdezhetné valaki, hogy ki az a Hayao Miyazaki. Japán animációs filmeket csinál, és mangákat. Eddig semmi különös nem lenne benne, a módszere teszi azzá, ahogyan gondolatokat közöl.

Höh, belerakom a művészet kategóriába:)

  

Szóval régen (2005-ben) mikor még sokat MSN-eztem, mindig néztem azokat a rohadt szmájlokat, és abból jött az ötlet, hogy csinálok egy ilyen Sárga Szmájl világot, és rajzolgattam painttel, aztán meg bizgeráltam photoshoppal és hát így lettek. Felrakok ide néhányat kicsiben, a lenti TOVÁBB OLVASOM gombra klikkelve lehet megnézni őket. Az volt a cél vele, hogy marha egyszerűen ábrázoljak figurákat.

Ja, és úgy csináltam meg őket, hogy mindegyiknek legyen személyisége, vagy könnyen kitalálható legyen, milyen volt a napja, stb.

  

  

Kommenteljetek véleményt, meg mittudomén.

A bejegyzés címe egy nő nevét takarja. Mauritániából származik, és nagyjából ennyi amit találni lehet róla a neten. Még 4-5 éve volt egy koncertje a Mezzo csatornán, onnan ismerem. Fantasztikus hangja van. Elképesztően elementális, erős, határozott, tiszteletet parancsoló, esszenciálisan Női. Mentes minden nyáladzó, felesleges, nyugatias allűrtől, és egzotikus.

  

Anyit tudok a nőről, hogy mauritániai, és nem rivalda fényben él, hanem valami kis falucskában. Reggel kecskét fej, sző-fon az asszonyokkal a kunyhó előtt stb. Minden dal amit előad vallásos témájú, ha pontosan tudom akkor egyetlen CD-je jelent meg, amit meg lehet rendelni neten, behajózzák miegymás. Letölteni természetesen illegális, és nekem nem is sikerült még soha. Talán az információ-hiány is hozzátesz a rajongásomhoz.

  

No, és most következzék egy Jútúbos videó tőle, az egyik a kettő közül. Meg lassan már abbahagyom ezeket a videó beszúrásokat, mert izé. Valahogy nem jó, ha tól sok van.

  

  

Ooleya Mint Amartichitt, az említett Mezzo csatornán látott koncertfelvételből.

A retekszedő
retekkel mutatta meg
a vándor útját.

        

  

Ne bántsd a legyet!
Nézd, a lábát dörzsöli,
könyörög talán.

  

  

A kis ökörszem:
dalolgatni alig kezd,
rásötétedik.

  

  

Cseresznyevirág:
leszállítja lováról
a nagyurat, ó!

  

  

Hideg a folyó.
Fáradt sirályszemekre
nem jön az álom.

  

  

Nárciszlevelek:
meghajolnak egy kicsit.
Hullni kezd a hó.

  

  

   Könnyű, nyári fű.
Harcosok nagy álmai
így végzik csupán.

  

  

Ha már nem élek,
sírom őre te légy majd,
ó, szöcske, kérlek!

  

Nem rég nosztalgiázgattam, és YouTube-on kapirgáltam, és ráleltem egy rakás magyar népmesére. Jó volt újra látni, újra TV előtt meredő kicsinek érezni magam.

  

Ültem tátott szájjal, és bosszankodtam, hogy mese csak egyszer van naponta, és bezzeg felnőtt műsor meg ezer. Nem is akartam felnőni, nem tudtam elképzelni, hogy majd a beszélgetést előbbre tartom, mint a "dzsiájdzsózást".

  

Na, szal jó volt újra látni néhány magyar népmesét, aztán hosszágyűjtöttem némi anyagot, hogy megírjam ezt a bejegyzést. 

  

1977-ben indult a sorozat, és mai napig tart (!), 2006-ban például a friss és ropogós Kővé vált királyfi hengerelte le a nézőit, a II. nemzetközi animációs népmese és legenda fesztiválon, Japánban. Az eddig meglévő 78 epizódhoz további 22-őt csapnak.

  

A régi részek még máshogy néztek ki. Az első néhány tíz epizódon még érződik az amerikai hippi korszak LSD-s látványvilága, meg maga a '70-es évek is. Ma már CG animációs a mese fele, a rajzok finomodtak, részlet-gazdagabbá váltak.

  

Sok népmese elképesztően idióta, és semmi értelmét nem találom (lehet, hogy csak én?). Na, ilyen például a Kis Gömböc. Levágják a malacot, megeszik, de a gömböc életre kel, felzabálja a falut, aztán kiszakítják egy bicskával, és vége. Néha a malac eszi meg az embert? Ez az értelme?

  

  

A kicsi dió.