Basszus, most hogy egy kommentelő mail címét kerestem, belenéztem az admin felület "kommentek" mappájába, és volt ott 48 moderálandó komment. Ki tudja mióta. Még nem volt időm végigolvasni se, de kiraktam őket a webre. Emberek, ha kommenteltek, írjátok a megfelelő mezőbe az e-mail címeteket, nem fog az oldalon megjelenni, meg sehol, csak én láthatom, de ha nem írjátok meg, akkor bekerül ebbe a "moderálandó kommentek" mappába, amit ahogy látható kb 3 évente nézek meg!

    

És úgy látom akadt volna sürgős is. Megpróbálok reagálni mindenre.

  

Helyesbítek, nem is a mail cím hiányzott, be volt kapcsolva, hogy a moderálandók közé tegye azokat a hozzászólásokat, amik 30 napnál öregebb bejegyzésre íródnak. Nem is tudtam, hogy létezik ez a funkció, azt sem értem miért "bekapcsolt" az alapállapota. Hát erről ennyit. Kikapcsoltam, így a friss kommentek (minden bizonnyal) megjelennek most már akármire.

  

Mea maxima culpa.

Nos, nem egészen úgy alakultak a dolgok mint terveztem - hanem sokkal jobban - ám emiatt nincs sok szabadidőm, főleg úgy hogy közben 3 projekten munkálkodok. Tehát most kicsit (láthatóan még mindig) szünetel régi kedves blogom.

Időközben munkahelyet váltottam, nyaraltam más országokban, és ez mind szuper. Teljesen elégedett vagyok, azt is lehetne mondani hogy boldog, és igen fáradt. Jó lesz ezt visszanéznem mikor majd jön a hullámvölgy.

   

Annak az olvasómnak, aki még időről-időre visszatér, hogy megnézze van-e valami új a blogon, hát minden elismerésem, komolyan. Ha még létezik ilyen ember egyáltalán. De ha igen, annak sok szeretettel és köszönetem jeléül küldöm ezt a Fallout 3 pip-boyt:

Ím visszatérek saját elfeledett blogomba, május elsején írtam utoljára. Most meg szeptember hetedike van. A nagy szünet alatt éltem az életem, voltam mindenfelé nyaralni, gyűjtöttem gondolatokat amik most felbuzognak bennem és arra kényszerítenek hogy eme virtuális papír lapjaira vessem őket.

    

Nem, ez hazugság, csak gondoltam újra elkezdek ide írni és ha már elkezdtem könnyebb lesz folytatni. Sok minden történt velem, az igaz, de ha eddig nem írtam le őket, most sem fogom.

    

Itt az ősz, hirtelen jelent meg, felváltotta a hetek óta tapasztalt általános nyár-végi lankadtságot, a lusta és mozdulatlan forrongó levegőt, az ólmos nyár végi fényt. 

A bogyóktól, gyümölcsöktől elnehezült, tikkadtan bólogató növények esőt és szelet kaptak, mi emberek pedig remek friss, hűvös levegőt ami nincs telítődve ózonnal, porral, és ipari részecskékkel. Meglepően tiszta ma a levegő az egész országban, majdnem mintha vissza repültünk volna a történelem előtti időkbe. Ez már az ősz ígérete.

     

  

Fantasztikus dolog ez a természeti változás, még ha tempója fel is gyorsult az utóbbi időkben. Jó belegondolni, hogy most a déli-féltekén lassan kitavaszodik és az ő telük lassan majd behódol a felmelegedésnek, hogy itt vegye át a megüresedett helyet, mint az évmilliók óta szakadatlanul történik, és a változás mégsem állandó, jégkorszakok és nagyobb felmelegedések szabdalják korokra.

  

Erről jut eszembe, manapság gyakran mondogatják, hogy a Föld összement, egyre kisebb és kisebb lesz. Nehogy elhiggye ezt bárki, attól hogy már minden hegyet, minden folyót és pusztát elneveztünk, nincs ködös folt a térképeinken és gyors járműveink vannak, a Föld még mindig hatalmas és bejárhatatlan maradt, és mindenkinek van hely, még ha egyes helyek kényelmesebbek is másoknál.

Hát iszonyúan beteg vagyok. Engem egy 37 fokos hőemelkedés már ledönt a lábamról, ekkora kemény, edzett férfi vagyok. Megdöbbentő amit ez a láz dolog képes csinálni az emberrel. Tegnap kezdődött, kb 2 óra alatt a testem pánikszerűen 39.5 fokra emelte a hőmérsékletem. Hallucináltam. Például az ágyban a bal oldalamon fekve több különböző hangú ember lázadozott az ellen, hogy én elaludjak, mert szerintük nem ébredek már fel reggel. Mindeközben a jobb oldalamra fordulva egyetlen nyugtató hang azt mondta aludjak nyugodtan, közben értelmetlen szavakat gügyögött.

  

Mekkora szar ez is, hogy csak ilyesmiket tudok leírni a blogomba most. Más blogjában nem szívesen olvasnék ilyesmit, mert ugyan kit érdekelne ez az egész. Pont ezeket tartom a legértéktelenebb blogoknak, ahol olyasmiről van szó, amik egyedül az írót érdeklik. Tehát te, kedves olvasó, biztos hogy ismersz engem, különben már rég abbahagytad volna az olvasást. Sőt, lehet hogy még ha ismersz is, idáig nem jutsz el.

  

Egészségesen mindig arra gondolok, hogy megfogadtam megemlékezem róla mennyire örülnöm kell neki, hogy épp egészséges vagyok, mert milyen rossz is betegnek lenni. Furcsa szerzetek ezek a vírusok, még csak megérteni sem lehet őket, mivel nem is élőlények. A baktériumokat megértem valahol, mi vagyunk számukra a hőn áhított Lebensraum, az élettér, az ígéret földje, ahol pont úgy viselkednek mint mi emberek tesszük a Földön. Soká éljenek a probiotikumok...

  

Ma Zsolt szólt, hogy a goa szobában cseten reklámozta a blogom, amitől bennem feléledt a lelkiismeret-furdalás, amiért nem írok ide semmit. De most írok. Igazi gusztustalan tél van. - 7 fok, 80% körüli páratartalom, azaz egy nyálkás, nyúlós, metszően hideg szarság.

Jelenleg beteg vagyok, folyik az orrom, hőemelkedés, tompa tudatállapot, úgyhogy minden a legnagyobb rendben.

  

Toma barátom mesélte, hogy naplót ír, erről eszembe jutott a volt főnököm legalább 500 éves anyja, aki 13-14 éves korától írja a naplóit, és megvan neki mindegyik, a mai napig. Klassz lehet. Egy élet története füzetekben. 486-487 év apróbb és nagyobb eseményei:)

  

Egyre korábban kel fel a nap, a www.met.hu oldalon van egy táblázat amit linkelni akartam a témában, csak most pont nem lehet elérni az oldalt. Úgyhogy minden a legnagyobb rendben. A növényeim sínylődnek, látom a szenvedésüket és harcukat az életbenmaradásért. Nincs elég fény.

  

Most hallottam, hogy kirabolt valaki itt egy Erste bankot, ejtett túszt is, aztán elengedte és egy panelházba menekült, tőlünk kb 300 méterre. Bemondták a tévében hogy a kommandósok a két lépcsőházban vizsgálódnak, és hogy már az ötödik emeleten tartanak. Azt is bemondták, hogy a rendőrök szerint a rabló a nyolcadik emeleten tartózkodik. Úgyhogy szerintem átvizsgálják a házat egytől a hetedikig, aztán a kilencedik és tizedik emeletet, hogy erről megbizonyosodhassanak :)

  

Rájöttem, hogy ha nincs napsütés, tényleg kiderül milyen szar az élet.

  

Toma barátom nem tudom hogy bírja ki otthon, Zsolt barátomnak valószínűleg otthona sem lesz lassan, a körülmények összjátéka miatt.

  

Úgyhogy minden a legnagyobb rendben.

  

Na megyek visszafekszem, hagyom a szervezetem minden energiáját a betegség elleni küzdelembe feccölni. Sok szerencsét testem! Szeretlek!

  

Mára búcsúzom, ég önökkel olvasóim!

A spektrumon szokott lenni a What's Good For You c. műsor. Arról szól, hogy ausztrál emberek kiderítik hogy mi egészséges és mi egészségtelen, meg ilyen testi jelenségeket vizsgálnak, mint például igaz-e, hogy ha zsíros, fehérjében gazdag kaját eszünk közvetlenül lefekvés előtt, akkor szarul fogunk aludni. Két csoporton vizsgálták ezt, az egyik semmit nem evett, a másik meg degeszre tömte magát minden szir-szarral. Aztán kameráztak a hálószobában.

  

Tegnap reggel magam is megtapasztaltam, hogy tényleg lófaszt se lehet aludni, ha előtte az ember - egész napos koplalás után - éjféli Mc'Donald's misét tart. Gyakran felébredtem éjszaka, és ezért egyfolytában álmodtam, zavaros, nyomasztó, statikus, mákonyos, és ismétlődő álmokat.

Iszonyú fáradtan és dühösen keltem fel végül, tököm ki volt mindennel.

  

Mivel ráértem, nézegettem a növényeim, és rájöttem hogy a Sugáraráliám (Schefflera arboricola) kicsit poros. Úgyhogy fogtam magam, levettem a polcról a körülbelül 50cm magas növényt, és minden egyes levelét külön-külön lemostam vizes kendővel. Az enyémnek, a képen láthatónál kb. háromszor több levele van.

  

Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen jó dolog. Teljesen megnyugtott, ahogy a leveleit törölgettem. Valami nagyon ősi érzés volt, az jutott eszembe, hogy talán azért mert a mozdulataim hasonlítanak a még fán lakó őseink élelem utáni kutatására, ami minden bizonnyal nyugodt tevékenység volt.

Arra is gondoltam, hogy talán a majmok kurkászási szokásai miatt tetszik ennyire, mert jó érzés aprólékosan törődni valami lénnyel. Persze én nem kapcsolatot ápoltam, de olyasmi volt.

  

Mindenesetre, ez a szaros kis zöld növény levezette az idegességem, és enyhítette a magányom. Ezért írtam ezt a postot, tiszteletből.

Mint mindig, nagyon vártam a nyarat. Ezen a nyáron viszont semmi olyan érdemleges nem történik, ami az agyamban megkülönböztetné a téltől.

  

A blogomon nyári szünetet tartok, ez nem tudatos, csak eddig nem volt miről írnom. Növényekkel és emberekkel vagyok elfoglalva. Hirtelen jött vágyamat megvalósítottam és teleraktam minden helyet a panelban növényekkel. Emberekkel nem raktam tele.

Sugárarália, dieffenbachia, viaszvirág, vadszőlő, fikusz fajok, borostyán, pletyka, zamioculcas, gyompálma, salvia divinorum. Hehe.

  

Ahogy egyre idősödöm, egyre kisebb lesz a napok, hetek, hónapok és évek időtartama, viszont a jelentőségük egyre nő.

  

Arra gondoltam, hogy ha kiderülne hogy halálos beteg vagyok, hogyan állnék hozzá a dolgokhoz. Ha mondjuk kiderülne hogy tüdőrákom van. Szoktam ilyeneken gondolkodni, és arra jutottam, hogy csak az ember fogja fel ezt tragikusan. Ha kiderülne hog meg fogok halni, úgy lennék vele, hogy örülnék hogy részese lehettem ennek a Természet dolognak, láttam repülni a madarakat, megtapasztaltam a szerelmet, láttam öcsémet felnőni, megtapasztaltam kitágult tudatállapotokat, betegségeket, egészséget, meg hát sok mindent nem. Régen olyanokra is gondoltam, például ha épp egy PC játékot játszottam, hogy "még ne haljak meg, még ezt végigviszem, aztán meghalhatok."

  

Mekkora baromság.

  

Érdekes, hogy emberek mennyire képesek belefeledkezni egy valóságba, annyira hogy teljesen annak rendelnek alá mindent. Például a chat, az internet, a munka valóságába, és így tovább.

  

Na ennek a postnak nem sok értelme lett, igazából azért írtam, hogy a következőben felrakhassam Dino Buzzati egyik nyomasztó novelláját. 

Tegnap, elkísértem a virtuális környezetben csak Tixóként - és háromszáz más néven - ismert illetőt, töltőanyagot venni a babzsák foteljébe. Ez a cikk neki, és azoknak szól akik ismerik őt, vagy akik nem ismerik, de szeretnék :)

Jó sok időt kihagytam blogolásilag, de legyűrt a kozmikus betegség-fáradtság-lustaság kombó. Nem jó dolog ez a hajnali négykor kelés, hétvége nélkül. Ma sztrájkol a BKV, úgyhogy nem kellett mennem dolgozni.

Most, hogy kifejeztem a gombáról amit akartam, leírom a tegnapi napot, a találkozást Tix-el, és lerántom a leplet egy kozmikus összeesküvésről.