Egyáltalán nem hosszas vívódás után úgy döntöttem, hogy abbahagyom ennek a blognak az írását, úgyhogy igazából semmi nem változik. Maga az oldal marad, legfőként a kristálygombás cikk miatt, ami úgy látszik nagyon sokakat érdekel (a blogom olvasóinak durván a fele ezért a cikkért jött és jön ide, és erre még mindig jönnek kommentek). Tehát minden marad a régiben, csak új cikk ezután már nem fog születni.

Abbahagyom ezt a blogot, végleg, ha ránézek már attól is elfog az undor, akarok egy másikat, ahol nem azzal foglalkozom majd, hogy ki kommentel, hányan nézik, milyen friss az utolsó post, ahol semmiféle olvasói elvárásnak nem kell megfelelnem, egy olyan blogot ami az enyém, és ami rólam szól majd. A saját gondolataimról, csak és kizárólag, ahol hanyagolom majd az ismeret-terjesztést, ahol nem közönségnek, hanem elsősorban magamnak írok majd.  Úgy gondolom ezt már egy másik blogon érdemes tennem, a rovarblogon nem akarok ilyen radikális változtatást.

Így hát a RovarBlog 2007. július 26-tól, 2009. december 26-áig működött, 884 napig, azaz majdnem két és fél évig. Bárhogyan is, 26-án kezdődött és 26-án végződik. Amíg élt, 26 984-en látogatták (ez a mai adat). A magam részéről köszönöm a kommenteket, meg hogy egyáltalán ilyen sokakat érdekelt közületek az, amit írok. Kicsit keserédes ez nekem, ez volt a legelső blogom, jó és nosztalgikus érzés az elejétől visszanéznem az írásaim, hogyan alakult bennem a blog arca, hogyan alakultam én, és hogyan a környezetem ezalatt a két és fél év alatt. Más részről imádom e záró sorokat írni, örülök, hogy ennek a blognak itt vége, örülök hogy véges, hogy abbahagyom mert ezt akarom. Felszabadító érzés.

Az új blogom is része, fejezete lesz majd a hatalmas, végigolvashatatlan, milliárd oldalas blogkultúrának, ami része az egyre gyarapodó Nagy Internetnek, ennek a szinte misztikus Hálózatnak, ami kollektivizálja az Emberi Faj Tudatát. 
A Hálózatnak, ami egyetlen, irdatlan organizmussá olvasztja milliárdok információját, véleményét, életét és gondolatait, térben és időben egyaránt, amiben Platón és Arisztotelész, Einstein és József Attila, és Te és Én ugyanolyan apró sejtek vagyunk, még ha jelentőségünk, elfoglalt helyünk különböző is.

Úgyhogy kellemes életet mindenkinek, én elhajózom most Szürkerévből, ha nem is nyugatnak de egy másik blog felé, ahol reményeim szerint jobban kiteljesedhetek majd.