2009. december 26. 13:26 - írta Rovar
Egyáltalán nem hosszas vívódás után úgy döntöttem, hogy abbahagyom ennek a blognak az írását, úgyhogy igazából semmi nem változik. Maga az oldal marad, legfőként a kristálygombás cikk miatt, ami úgy látszik nagyon sokakat érdekel (a blogom olvasóinak durván a fele ezért a cikkért jött és jön ide, és erre még mindig jönnek kommentek). Tehát minden marad a régiben, csak új cikk ezután már nem fog születni.
Abbahagyom ezt a blogot, végleg, ha ránézek már attól is elfog az undor, akarok egy másikat, ahol nem azzal foglalkozom majd, hogy ki kommentel, hányan nézik, milyen friss az utolsó post, ahol semmiféle olvasói elvárásnak nem kell megfelelnem, egy olyan blogot ami az enyém, és ami rólam szól majd. A saját gondolataimról, csak és kizárólag, ahol hanyagolom majd az ismeret-terjesztést, ahol nem közönségnek, hanem elsősorban magamnak írok majd. Úgy gondolom ezt már egy másik blogon érdemes tennem, a rovarblogon nem akarok ilyen radikális változtatást.
Így hát a RovarBlog 2007. július 26-tól, 2009. december 26-áig működött, 884 napig, azaz majdnem két és fél évig. Bárhogyan is, 26-án kezdődött és 26-án végződik. Amíg élt, 26 984-en látogatták (ez a mai adat). A magam részéről köszönöm a kommenteket, meg hogy egyáltalán ilyen sokakat érdekelt közületek az, amit írok. Kicsit keserédes ez nekem, ez volt a legelső blogom, jó és nosztalgikus érzés az elejétől visszanéznem az írásaim, hogyan alakult bennem a blog arca, hogyan alakultam én, és hogyan a környezetem ezalatt a két és fél év alatt. Más részről imádom e záró sorokat írni, örülök, hogy ennek a blognak itt vége, örülök hogy véges, hogy abbahagyom mert ezt akarom. Felszabadító érzés.
Az új blogom is része, fejezete lesz majd a hatalmas, végigolvashatatlan, milliárd oldalas blogkultúrának, ami része az egyre gyarapodó Nagy Internetnek, ennek a szinte misztikus Hálózatnak, ami kollektivizálja az Emberi Faj Tudatát.
A Hálózatnak, ami egyetlen, irdatlan organizmussá olvasztja milliárdok információját, véleményét, életét és gondolatait, térben és időben egyaránt, amiben Platón és Arisztotelész, Einstein és József Attila, és Te és Én ugyanolyan apró sejtek vagyunk, még ha jelentőségünk, elfoglalt helyünk különböző is.
Úgyhogy kellemes életet mindenkinek, én elhajózom most Szürkerévből, ha nem is nyugatnak de egy másik blog felé, ahol reményeim szerint jobban kiteljesedhetek majd.
2009. november 20. 08:26 - írta Rovar
Basszus, most hogy egy kommentelő mail címét kerestem, belenéztem az admin felület "kommentek" mappájába, és volt ott 48 moderálandó komment. Ki tudja mióta. Még nem volt időm végigolvasni se, de kiraktam őket a webre. Emberek, ha kommenteltek, írjátok a megfelelő mezőbe az e-mail címeteket, nem fog az oldalon megjelenni, meg sehol, csak én láthatom, de ha nem írjátok meg, akkor bekerül ebbe a "moderálandó kommentek" mappába, amit ahogy látható kb 3 évente nézek meg!
És úgy látom akadt volna sürgős is. Megpróbálok reagálni mindenre.
Helyesbítek, nem is a mail cím hiányzott, be volt kapcsolva, hogy a moderálandók közé tegye azokat a hozzászólásokat, amik 30 napnál öregebb bejegyzésre íródnak. Nem is tudtam, hogy létezik ez a funkció, azt sem értem miért "bekapcsolt" az alapállapota. Hát erről ennyit. Kikapcsoltam, így a friss kommentek (minden bizonnyal) megjelennek most már akármire.
Mea maxima culpa.
2009. október 26. 10:28 - írta Rovar
Megváltoztattam a Heti Haiku rovatom nevét (ami legjobb esetben is kb fél évente jelentkezett) nemes egyszerűséggel csak Heti Versre (ami lehet hogy szintén ilyen rendszerességgel jelentkezik majd, de csak nem). Szóval ezen a héten a zseniális Lőwy Árpád (1851 – 1914) egyik disznó versét rakom fel, valószínű hogy tőle nem csak ez az egy lesz, következzék hát a tovább olvasom gomb után:
2009. október 23. 20:32 - írta Rovar
„Legfeltünőbb köztük a csaknem libanagyságú nagybukó (Mergus merganser). Himje hosszu piros csőrrel, feketezöld kontyos fejjel, sárga nyakkal és mellel, fekete-fehér tarkázatu szárnnyal pompázik. Egyszerübben öltözött nőstényét és fiatalját menyétbarna fejéről ismerhetjük meg. Egyenként vagy csapatosan szállnak le a Duna fenekére, honnan csőrükben ujjnyi vagy arasznyi halacskával bukkannak fel. Könnyen élnek, mert a viz fenekén lapuló keszegféle hal télen korántsem oly fürge, mint nyáron. Ámde egyes kényelmes vén himek még ezt a könnyü munkát is unják és rendesen megvárják, mig a fiatalok felhozzák a halat s akkor egyszerüen elragadják tőlük. Kivált olyankor mulatságos ez a hajsza, amikor oly nagy a hal, hogy a fiatalja nem birja lenyelni. Csőrről-csőrre jár ilyenkor a préda, mig végre a legöblösebb torku öregek egyike mégis csak legyüri és gyakran percekig égnek tartott nyakkal várja, míg a vaskos falat a gyomráig lecsuszik.”
„Eközben messzire hangzó, szinte csengő szárnysuhogással ujabb récecsapat siklik a vizre. Ezek jóval apróbb termetü, kurtacsőrü, vaskosfejű fekete-fehér madarak, kercerécék (Fuligula clangula). A fényes feketefejü gácsérok szeme előtt fehér folt világit. Ezek is sürün bukdosnak a mélybe, de nem csupán hallal élnek, hanem vizi rovarokat és rákocskákat is szednek a fenékről. Ha szerencsénk van, a buvárrécék legszebbike, a csaknem teljesen fehér fejü kisbukó (Mergus albellus) is elénk száll menyétbarna fejü apró tojójával."
„A buvárok raja fölött hófehérbe és ezüstszürkébe öltözött sirályok szálldosnak, dankasirályok. Csupa tiszta fehérfarku öreg madár. A fiatalja már ősszel lemenekült a Földközi-tengerhez, Olaszországon át Afrika északi partjaira. A mindig ragyogóan tiszta madarak tél idején a Dunába szájazó csatornák torkolata körül tengődnek, röptükben kapva fel a víz színén uszó hulladékot.”
„Táplálkozásuk módját a ravasz hamvas varjak (Corvus cornix) is elsajátitották, mig az ugyanott tanyázó feketetollu vetési varjak csak ugy gyalogosan szedegetik a hulladékot. A jóval kisebb termetü csókákból is itt telel néhány pár. Fürge, bohó mozdulataikkal nagyon előnyösen válnak ki a szögletes mozgásu varjak közül.”
„A dankasirályok közt a nagyobb termetü viharsirályt (Larus canus) is minden télen láthatjuk. Füle táján nincs barna foltja, ehelyett szárnya hegyén van széles fekete foltja, mely e madár lassu szárnyalásánál a lepkeszárny szemfoltjára emlékeztet.”
Ime igy lesz a szabad természet madaraiból városi lakosság, igy követi utján az embert az az állat is, amelyikhez egyébként nem füzik közelebbi kapcsolatok. Nyáron azonban hiába keressük ezt a társaságot, ahány annyifele széledt, egyik-másik nagy messzeségbe távozott. De a dankasirályban akkor is gyönyörködhetünk itt és másutt is vizeinken, mert nálunk mindenhol közönséges tavakon, mocsarakon, folyókon, sőt a Velencei-tavon nagy telepekben költ. Hazánkban egyedül ez a sirály költ s közönségesen ezt nevezik nálunk sirálynak.
A többi sirályok tengerlakók, de a dankasirály megtagadta rokonait és belvizek partjain lakik, a tengert csak télen keresi fel. Különös nyári ismertetőjele csokoládébarna szerecsenfeje, amelyet a köröskörül szegélyező fehérség élesen kiemel, hasa és farka is fehér, háta és szárnya azonban sirályszürke, lába és csőre pedig vöröses. Télen hiányzik fején a sötét sapka. Hossza 42 cm.
Hazája egész Európa a 60° északi szélességig, szintugy Ázsia mérsékelt öve Kamcsatkáig. Költözéskor eleinte kisebb, majd mind nagyobb csapatokban tünedeznek föl s mint a fecskék, visszatérnek régi fészkükhöz. Hozzánk rendesen március derekán megérkeznek. Az öregebbek már a telelési helyen megkötik házasságukat és együttesen jönnek vissza a költés helyére; a fiatalok itt párosodnak, az éretlenek pedig szerte kóborolnak.
Mozdulatai rendkívül kecsesek, ügyesek és könyedek. Gyorsan lépdel, néha órák hosszat szaladgálva a szántások mentében, vagy a réteken rovarokat keresgél. Nem túlgyorsan, de kecsesen uszik és lágyan, ügyesen, szinte kellemesen röpül, minden erőlködés nélkül, a legkülönfélébb módon csapongva. Előrelátó és bizonyos mértékig bizalmatlan madárnak kell mondanunk, ámbár szivesen tanyázik emberek közvetlen közelségében, ha meggyőződik jóindulatukról. Nagyon kiváncsi, szokatlan tárgy, földobott papiros, kendő azonnal fölkelti figyelmét és siet megtekinteni. Kiváncsisága bizonyára mohóságával függ össze. Szereti a társaságot, fajtársaival és egyéb sirállyal a legjobb egyetértésben él együtt. Más madarakkal azonban nem érintkezik szivesen, sőt a feléjük közeledő idegen madarat egyesült erővel megtámadják. Ahol együtt lakik más sirályokkal, néha a rokonok között is vannak határsértési pörök. Ragadozó madarakat, hollókat és varjakat, gémeket, gólyákat és récéket, a többi szelid természetü vízi madarakat egyaránt ellenségeinek tartja. Hangja kellemetlen. Hivó szava recsegő krié, hancurozó, fecsegő hangja kek vagy serr, haragjának kitörését recsegő kerrekkekk vagy forró girr kiáltással jelzi, amelyre rendesen krié következik.
Főtáplálékát rovarok és kisebb halak képezik, de nem veti meg az egeret sem és a dögön is szivesen ellakmározik. Kicsinyeit csaknem kizárólag rovarokkal táplálja. Megfeledkezve gyöngeségéről, aránylag nagy állatokra is ráveti magát és ügyesen apróz fel nagy tömeg hust olyan darabokra, amelyeket be tud venni a szájába. A növényi táplálékot megveti, mégis hamarosan hosszászokik a kenyérhez is, sőt idővel szokatlan örömmel eszegeti. Egész napon át vadászik, csak néha pihen, aztán megint ujult erővel fog hozzá. A folyam mellől kirepül a földekre és a mezőkre, órákig bolyong a szántásokon, pajorokat szemelgetve, szorosan a fü vagy a víz felett repül, hogy rovarokat vagy kis halakat csiphessen, ha itt is, ott is bekapott már valamit, akkor visszatér a vízhez, iszik és megfürdik, pihen, emészt, aztán kezdődik ujra a vadászat.
Április közepére megépiti fészkét és második felében kezd költeni. A házaspár sokat civódik a fészek helyének megválasztásában. Sohasem költ egyedül, még kis csapatokban is csak ritkán, hanem inkább mindig nagy telepekben, százan és ezren együtt, kis területen szorosan összeszorulva. A fészkek kicsiny, vízzel, iszappal körülvett zsombékon épülnek, száraz nádszálakból, nádlevelekből nehezen megközelithető helyen. A nád vagy fűcsomót egyszerüen lehajlítják, nádat, sást szednek össze, aztán kibélelik a mélyét.
Május elején rakják le meglehetősen nagy, halvány olajzöld alapon vöröses hamuszürke, sötétbarna és hasonlószinü foltokkal tarkázott, egyébként alakban, szinben és formában egymástól különböző 4-5 tojásukat. Hím és nőstény felváltva költenek, állandóan azonban csak éjszaka, mert déli órákban elegendőnek tartják a nap melegét. 18 nap mulva kikelnek a kicsinyek, 3-4 héttel később már röpülősek. Ahol a fészket víz veszi körül, első napokban a fiókák otthon ülnek, kicsiny szigeten azonban szivesen otthagyják fészküket és vidáman szaladgálnak a biztos földön. Ha már hetesek, rámerészkednek a vízre is, kéthetes korukban meg-megcsapják szárnyaikat, harmadik héten egészen önállóak. Szüleik a legnagyobb mértékben gondoskodnak róluk és minden veszélyt elháritani igyekeznek. A ragadozómadár, bármily messze is mutatja magát, felizgatja őket, kiáltozni kezdenek, felszállanak, sűrű fellegben emelkednek a levegőbe, egyesült erővel megrohanják az ellenséget és mindent elkövetnek hogy elűzzék. Dühösen csapnak le a kutyára vagy a rókára, a közeledő embert valóságos gyűrűben veszik körül. Nagy diadallal kisérik, ha visszavonul. Csak nagy későn csillapodik le a telep és lesz ismét csend a fészkek fölött.
Nálunk főleg az van ártalmára, hogy tojását szedik. Ez azonban vétkes könnyelműség, mert nem kártékonyak, sőt fölötte hasznosak, egyaránt hasznára válnak szántóföldjeinknek és mezőinknek. Azzal a kevés hallal szemben, amelyet elpusztítanak, szembe kell állitani azt a rengeteg rovart, amelyet megölnek; kimélnünk kell tehát őket, annál inkább, mert hiszen valóságos diszei vizeinknek és tájainknak.
Fogságban, különösen ha kicsiny korukban vesszük őket magunkhoz, igen kedvesek. Hússal és hallal kell őket etetni, azonban hozzászoknak a kenyérhez is. Ha az ember foglalkozik velük, hamarosan rendkivül szelidek lesznek, mint a kutya követik ápolójuk lába nyomát, barátságosan üdvözlik őt, ha meglátják, később röpülve kisérgetik udvaron és a kertben, sőt ki a mezőre is. Késő ősszel elhagyják lakhelyüket, időnként elmennek, azonban mindig pontosan visszatérnek arra az időre, amikor enni kapnak. Ha közben társakra találnak, akkor megkisérlik, hogy ezeket is magukkal hozzák és idegen társuknak a bizalmatlanságát olyan ügyesen el tudják oszlatni, hogy az leveti tartózkodását és csatlakozva szelid testvéréhez beállit vele s végül az ember, hála ápoltjai szorgalmának, annyi látogatót kap, hogy külön előkészületeket kell tennie, ha meg akarja vendégelni őket.
Három óra és ötvenhét percnyi szorgos digitális kódexmásolói munkám végre végéhez ért. Tomának, országos cimborámnak ajándékul Brehm apó nagy könyvéből, Az Állatok Világa címűből másoltam fel kedvenc élőlényével, a sirállyal foglalkozó fejezetet, régi idők helyesírásával. Boldog névnapot, szülinapot, karácsonyt az elkövetkezendő 237 évre :)
„Fővárosunk erdős hegyvidék lába előtt, folyamöntözte sikság peremén fekszik – irja Csörgey Titusz – környékének madárvilága e kedvező fekvés következtében oly gazdag, hogy még télen is, mikor jégpáncél boritja a Dunát, és hólepel födi a talajt, zuzmara csillog a fákon, még ilyenkor is a legváltozatosabb madáréletben gyönyörködhetünk. A hidlábak alatt ugyanis rendesen hézag marad a jégmezőben s a sötétzölden csillogó viztükrön nyüzsgő madárélet tárul elénk. Európa és talán Ázsia sarkköri tájairól telelésre érkezett vizimadarak tanyáznak itt.”
„Legfeltünőbb köztük a csaknem libanagyságú nagybukó (Mergus merganser). Himje hosszu piros csőrrel, feketezöld kontyos fejjel, sárga nyakkal és mellel, fekete-fehér tarkázatu szárnnyal pompázik. Egyszerübben öltözött nőstényét és fiatalját menyétbarna fejéről ismerhetjük meg. Egyenként vagy csapatosan szállnak le a Duna fenekére, honnan csőrükben ujjnyi vagy arasznyi halacskával bukkannak fel. Könnyen élnek, mert a viz fenekén lapuló keszegféle hal télen korántsem oly fürge, mint nyáron. Ámde egyes kényelmes vén himek még ezt a könnyü munkát is unják és rendesen megvárják, mig a fiatalok felhozzák a halat s akkor egyszerüen elragadják tőlük. Kivált olyankor mulatságos ez a hajsza, amikor oly nagy a hal, hogy a fiatalja nem birja lenyelni. Csőrről-csőrre jár ilyenkor a préda, mig végre a legöblösebb torku öregek egyike mégis csak legyüri és gyakran percekig égnek tartott nyakkal várja, míg a vaskos falat a gyomráig lecsuszik.”
„Eközben messzire hangzó, szinte csengő szárnysuhogással ujabb récecsapat siklik a vizre. Ezek jóval apróbb termetü, kurtacsőrü, vaskosfejű fekete-fehér madarak, kercerécék (Fuligula clangula). A fényes feketefejü gácsérok szeme előtt fehér folt világit. Ezek is sürün bukdosnak a mélybe, de nem csupán hallal élnek, hanem vizi rovarokat és rákocskákat is szednek a fenékről. Ha szerencsénk van, a buvárrécék legszebbike, a csaknem teljesen fehér fejü kisbukó (Mergus albellus) is elénk száll menyétbarna fejü apró tojójával."
„A buvárok raja fölött hófehérbe és ezüstszürkébe öltözött sirályok szálldosnak, dankasirályok. Csupa tiszta fehérfarku öreg madár. A fiatalja már ősszel lemenekült a Földközi-tengerhez, Olaszországon át Afrika északi partjaira. A mindig ragyogóan tiszta madarak tél idején a Dunába szájazó csatornák torkolata körül tengődnek, röptükben kapva fel a víz színén uszó hulladékot.”
„Táplálkozásuk módját a ravasz hamvas varjak (Corvus cornix) is elsajátitották, mig az ugyanott tanyázó feketetollu vetési varjak csak ugy gyalogosan szedegetik a hulladékot. A jóval kisebb termetü csókákból is itt telel néhány pár. Fürge, bohó mozdulataikkal nagyon előnyösen válnak ki a szögletes mozgásu varjak közül.”
„A dankasirályok közt a nagyobb termetü viharsirályt (Larus canus) is minden télen láthatjuk. Füle táján nincs barna foltja, ehelyett szárnya hegyén van széles fekete foltja, mely e madár lassu szárnyalásánál a lepkeszárny szemfoltjára emlékeztet.”
Ime igy lesz a szabad természet madaraiból városi lakosság, igy követi utján az embert az az állat is, amelyikhez egyébként nem füzik közelebbi kapcsolatok. Nyáron azonban hiába keressük ezt a társaságot, ahány annyifele széledt, egyik-másik nagy messzeségbe távozott. De a dankasirályban akkor is gyönyörködhetünk itt és másutt is vizeinken, mert nálunk mindenhol közönséges tavakon, mocsarakon, folyókon, sőt a Velencei-tavon nagy telepekben költ. Hazánkban egyedül ez a sirály költ s közönségesen ezt nevezik nálunk sirálynak.
A többi sirályok tengerlakók, de a dankasirály megtagadta rokonait és belvizek partjain lakik, a tengert csak télen keresi fel. Különös nyári ismertetőjele csokoládébarna szerecsenfeje, amelyet a köröskörül szegélyező fehérség élesen kiemel, hasa és farka is fehér, háta és szárnya azonban sirályszürke, lába és csőre pedig vöröses. Télen hiányzik fején a sötét sapka. Hossza 42 cm.
Hazája egész Európa a 60° északi szélességig, szintugy Ázsia mérsékelt öve Kamcsatkáig. Költözéskor eleinte kisebb, majd mind nagyobb csapatokban tünedeznek föl s mint a fecskék, visszatérnek régi fészkükhöz. Hozzánk rendesen március derekán megérkeznek. Az öregebbek már a telelési helyen megkötik házasságukat és együttesen jönnek vissza a költés helyére; a fiatalok itt párosodnak, az éretlenek pedig szerte kóborolnak.
Mozdulatai rendkívül kecsesek, ügyesek és könyedek. Gyorsan lépdel, néha órák hosszat szaladgálva a szántások mentében, vagy a réteken rovarokat keresgél. Nem túlgyorsan, de kecsesen uszik és lágyan, ügyesen, szinte kellemesen röpül, minden erőlködés nélkül, a legkülönfélébb módon csapongva. Előrelátó és bizonyos mértékig bizalmatlan madárnak kell mondanunk, ámbár szivesen tanyázik emberek közvetlen közelségében, ha meggyőződik jóindulatukról. Nagyon kiváncsi, szokatlan tárgy, földobott papiros, kendő azonnal fölkelti figyelmét és siet megtekinteni. Kiváncsisága bizonyára mohóságával függ össze. Szereti a társaságot, fajtársaival és egyéb sirállyal a legjobb egyetértésben él együtt. Más madarakkal azonban nem érintkezik szivesen, sőt a feléjük közeledő idegen madarat egyesült erővel megtámadják. Ahol együtt lakik más sirályokkal, néha a rokonok között is vannak határsértési pörök. Ragadozó madarakat, hollókat és varjakat, gémeket, gólyákat és récéket, a többi szelid természetü vízi madarakat egyaránt ellenségeinek tartja. Hangja kellemetlen. Hivó szava recsegő krié, hancurozó, fecsegő hangja kek vagy serr, haragjának kitörését recsegő kerrekkekk vagy forró girr kiáltással jelzi, amelyre rendesen krié következik.
Főtáplálékát rovarok és kisebb halak képezik, de nem veti meg az egeret sem és a dögön is szivesen ellakmározik. Kicsinyeit csaknem kizárólag rovarokkal táplálja. Megfeledkezve gyöngeségéről, aránylag nagy állatokra is ráveti magát és ügyesen apróz fel nagy tömeg hust olyan darabokra, amelyeket be tud venni a szájába. A növényi táplálékot megveti, mégis hamarosan hosszászokik a kenyérhez is, sőt idővel szokatlan örömmel eszegeti. Egész napon át vadászik, csak néha pihen, aztán megint ujult erővel fog hozzá. A folyam mellől kirepül a földekre és a mezőkre, órákig bolyong a szántásokon, pajorokat szemelgetve, szorosan a fü vagy a víz felett repül, hogy rovarokat vagy kis halakat csiphessen, ha itt is, ott is bekapott már valamit, akkor visszatér a vízhez, iszik és megfürdik, pihen, emészt, aztán kezdődik ujra a vadászat.
Május elején rakják le meglehetősen nagy, halvány olajzöld alapon vöröses hamuszürke, sötétbarna és hasonlószinü foltokkal tarkázott, egyébként alakban, szinben és formában egymástól különböző 4-5 tojásukat. Hím és nőstény felváltva költenek, állandóan azonban csak éjszaka, mert déli órákban elegendőnek tartják a nap melegét. 18 nap mulva kikelnek a kicsinyek, 3-4 héttel később már röpülősek. Ahol a fészket víz veszi körül, első napokban a fiókák otthon ülnek, kicsiny szigeten azonban szivesen otthagyják fészküket és vidáman szaladgálnak a biztos földön. Ha már hetesek, rámerészkednek a vízre is, kéthetes korukban meg-megcsapják szárnyaikat, harmadik héten egészen önállóak. Szüleik a legnagyobb mértékben gondoskodnak róluk és minden veszélyt elháritani igyekeznek. A ragadozómadár, bármily messze is mutatja magát, felizgatja őket, kiáltozni kezdenek, felszállanak, sűrű fellegben emelkednek a levegőbe, egyesült erővel megrohanják az ellenséget és mindent elkövetnek hogy elűzzék. Dühösen csapnak le a kutyára vagy a rókára, a közeledő embert valóságos gyűrűben veszik körül. Nagy diadallal kisérik, ha visszavonul. Csak nagy későn csillapodik le a telep és lesz ismét csend a fészkek fölött.
Nálunk főleg az van ártalmára, hogy tojását szedik. Ez azonban vétkes könnyelműség, mert nem kártékonyak, sőt fölötte hasznosak, egyaránt hasznára válnak szántóföldjeinknek és mezőinknek. Azzal a kevés hallal szemben, amelyet elpusztítanak, szembe kell állitani azt a rengeteg rovart, amelyet megölnek; kimélnünk kell tehát őket, annál inkább, mert hiszen valóságos diszei vizeinknek és tájainknak.
Fogságban, különösen ha kicsiny korukban vesszük őket magunkhoz, igen kedvesek. Hússal és hallal kell őket etetni, azonban hozzászoknak a kenyérhez is. Ha az ember foglalkozik velük, hamarosan rendkivül szelidek lesznek, mint a kutya követik ápolójuk lába nyomát, barátságosan üdvözlik őt, ha meglátják, később röpülve kisérgetik udvaron és a kertben, sőt ki a mezőre is. Késő ősszel elhagyják lakhelyüket, időnként elmennek, azonban mindig pontosan visszatérnek arra az időre, amikor enni kapnak. Ha közben társakra találnak, akkor megkisérlik, hogy ezeket is magukkal hozzák és idegen társuknak a bizalmatlanságát olyan ügyesen el tudják oszlatni, hogy az leveti tartózkodását és csatlakozva szelid testvéréhez beállit vele s végül az ember, hála ápoltjai szorgalmának, annyi látogatót kap, hogy külön előkészületeket kell tennie, ha meg akarja vendégelni őket.
2009. október 21. 21:21 - írta Rovar
Nos, nem egészen úgy alakultak a dolgok mint terveztem - hanem sokkal jobban - ám emiatt nincs sok szabadidőm, főleg úgy hogy közben 3 projekten munkálkodok. Tehát most kicsit (láthatóan még mindig) szünetel régi kedves blogom.
Időközben munkahelyet váltottam, nyaraltam más országokban, és ez mind szuper. Teljesen elégedett vagyok, azt is lehetne mondani hogy boldog, és igen fáradt. Jó lesz ezt visszanéznem mikor majd jön a hullámvölgy.
Annak az olvasómnak, aki még időről-időre visszatér, hogy megnézze van-e valami új a blogon, hát minden elismerésem, komolyan. Ha még létezik ilyen ember egyáltalán. De ha igen, annak sok szeretettel és köszönetem jeléül küldöm ezt a Fallout 3 pip-boyt:
2009. szeptember 8. 09:31 - írta Rovar
Nemrég újjáélesztettük hamvaiból a polimer nevű blogunkat tomával, egyelőre nem sok minden van rajta, de majd lesz. Most még egyedül irodalmi, de lehet hogy később lesz rajta minden, film-kritika, mert abból eddig csak 900 000 van, meg játék kritika, mert abból meg csak félmillió, meg mindenféle egyéb kultúr és művészeti dolog. Talán.
2009. szeptember 7. 07:39 - írta Rovar
Ím visszatérek saját elfeledett blogomba, május elsején írtam utoljára. Most meg szeptember hetedike van. A nagy szünet alatt éltem az életem, voltam mindenfelé nyaralni, gyűjtöttem gondolatokat amik most felbuzognak bennem és arra kényszerítenek hogy eme virtuális papír lapjaira vessem őket.
Nem, ez hazugság, csak gondoltam újra elkezdek ide írni és ha már elkezdtem könnyebb lesz folytatni. Sok minden történt velem, az igaz, de ha eddig nem írtam le őket, most sem fogom.
Itt az ősz, hirtelen jelent meg, felváltotta a hetek óta tapasztalt általános nyár-végi lankadtságot, a lusta és mozdulatlan forrongó levegőt, az ólmos nyár végi fényt.
A bogyóktól, gyümölcsöktől elnehezült, tikkadtan bólogató növények esőt és szelet kaptak, mi emberek pedig remek friss, hűvös levegőt ami nincs telítődve ózonnal, porral, és ipari részecskékkel. Meglepően tiszta ma a levegő az egész országban, majdnem mintha vissza repültünk volna a történelem előtti időkbe. Ez már az ősz ígérete.
Fantasztikus dolog ez a természeti változás, még ha tempója fel is gyorsult az utóbbi időkben. Jó belegondolni, hogy most a déli-féltekén lassan kitavaszodik és az ő telük lassan majd behódol a felmelegedésnek, hogy itt vegye át a megüresedett helyet, mint az évmilliók óta szakadatlanul történik, és a változás mégsem állandó, jégkorszakok és nagyobb felmelegedések szabdalják korokra.
Erről jut eszembe, manapság gyakran mondogatják, hogy a Föld összement, egyre kisebb és kisebb lesz. Nehogy elhiggye ezt bárki, attól hogy már minden hegyet, minden folyót és pusztát elneveztünk, nincs ködös folt a térképeinken és gyors járműveink vannak, a Föld még mindig hatalmas és bejárhatatlan maradt, és mindenkinek van hely, még ha egyes helyek kényelmesebbek is másoknál.
2009. május 1. 13:56 - írta Rovar
Vigyázat, a játék addiktív!
Nem szoktam játékokról írni, de most kivételt teszek, szeretnék bemutatni egy hihetetlen játékot. A címe World of Goo, és nem nagyon sorolható semmilyen műfajba. Valahol azt olvastam, hogy ez egy akció-puzzle, én inkább azt mondom, egy zseniális és rendkívül szórakoztató fizikai szimuláció.
A 2 dimenziós játékban az a feladatunk, hogy kis szénsav- vagy buborékszerű, ragacsos golyókat összekapcsolva, belőlük hidakat és mindenféle organikus építményeket tákolva eljuttassuk őket egy csővezeték szájához, ami felszívja a fel nem használt "építőanyagot" és mi ez alapján fogunk pontot szerezni.
Eddig biztos nem hangzik valami izgalmasnak, de mégis azzá teszi a remek dizájn, a hangulatos zene, a kedves grafika és a valósághű fizikai motor. Na meg a humor. Én sem vártam ilyen lebilincselő hatást, tegnap röpke 10-12 óra alatt mégis végig játszottam az első ránézésre shareware-szerű játékot.
A játék címadói a "ragacsok" nagyon hasonlítanak a Hayao Miyazaki filmjeiből megismert kis fekete golyóbisokra, a Chihiro szenecskéire, vagy a Totoro szellemeire. Aki már ezekben az animékben is szerette őket, az itt is fogja.
Az egész játék hihetetlenül innovatív és kreatív, minden pályánál a fejemet csóválva hangosan értetlenkedtem, hogy "hát ezt nem hiszem el, basszameg ez zseniális". Külön érdekesség, hogy a 2D BOY fejlesztőcsapat mindössze három tagból áll, a dizájnért, a sztoriért, és a zenéért felelős Kyle Gabler, és két programozó, Ron Carmel és Allen Bloomquist, ők hárman hozták létre eme függőséget okozó programot, ami rögtön el is nyerte a Design Innovation Award és a Technical Excellence Award díjakat.
Persze nincsenek illúzióim, akit érdekel úgyis le fogja tölteni a 150MB-os cuccot valamelyik torrent oldalról, viszont ha tetszett, jó lenne eredeti példányban megvenni, különben várhatunk a második epizódra! Meg is éri a 2700 forintot, amit kérnek érte.
Az én értékelésem: 90%, az egyetlen hibája, hogy rövid. Persze vagy 50 pályából áll, és a játékidő 10-12 óra, mégis kevés ez...
2009. április 25. 19:37 - írta Rovar
Hőmérséklet
Na, amíg nem írok ide semmit - kedv & téma hiányában addig legyen itt pár hasznos és napra kész időjárási adat, az legalább közérdekű és ha másnak nem is, nekem kiváló lesz. A térképek a kiváló és általam hőn szeretett időkép.hu-ról származnak és elég gyakran frissülnek ahhoz, hogy hasznos adatokkal szolgáljanak. Ímhol:
Budapest légszennyezettsége a legmagasabb értékkel feltüntetve
(egészségügyi határérték: 100%)
Felhőkép
Hőmérséklet
2009. március 10. 19:16 - írta Rovar
Rájöttem, hogy arról amit időm legnagyobb részében csinálok, és alapvetően meghatároz engem mint személyt, nem sokat - vagy talán egyáltalán nem- írtam még.
Szülinapomra szereztem magamnak egy könyvet apámtól, a címe Meteorológia, gyanítom antikvár. Ahogy ez lenni szokott, pont jókor jött, épp maga az Időjárás érdekelt mint terület, és lőn, egy meglepően izgalmas, és információgazdag könyv, tele gyönyörű képekkel, miegymás.
Szerintem az emberek meglepően keveset tudnak arról, hogy az idő miért épp ilyen, meg olyan, mit is jelent valójában az, hogy alacsony és magas légnyomás, relatív páratartalom, miért száll fel a meleg levegő és miért süllyed le a hideg, hogyan képződnek a szelek, a viharok. Miért kék az ég, miért vöröslőek a fények ha kel vagy nyugszik a nap, milyen típusú felhők léteznek, hogy készül az időjárás jelentés, és így tovább.
Sokunk szereti bámulni az eget, a különböző személyiségű felhők lassú úszását, a fantasztikus színeket, a természet erejét demonstráló zivatarokat a villámokkal, robajló mennydörgésekkel. Néha mikor a villamoson, vagy buszon lehengerelve nézem az ég valamely gyönyörű kinyilatkoztatását, kétségbeesetten tekintek körbe, hogy vajon más is látja-e, másban is kelt-e ilyen hatást ez a jelenség.
Általában ilyenkor jön a csalódás, az emberek rutinosan nézegetik egymást, vagy elmenekülnek a telefonjaik, újságjaik világába, hogy ne érezzék a nyomasztó embertömeg jelenlétét.
Egy teliholdas éjszaka direkt megálltam egy tér közepén, és a hazafelé igyekvő embereket néztem, vajon néznek-e felfelé, észreveszik e a hold körüli halo szürreális és ritka gyűrűjét, de nem, egy sem vette észre. Elkeseredésemben látványosan bámulni kezdtem az eget, hátha valaki kiváncsi lesz mit néz a hülyegyerek a tér közepén.
Persze lehet, hogy a nagy többséget ez az egész valójában tökéletesen hidegen hagyja. Elképzelésem szerint ha megkérdeznék járókelőket miért nem nézik a felhőket, a madarakat, vagy a fákat, azt mondanák hogy "annyi sok problémám van, nem érdekel, itt a válság is, holnap mit fogok enni, a gyereknek új cipő kell" és így tovább.
Hát ha másért nem, pont ezért érdemes lenne szemlélődni, kicsit megbizonyosodni róla, hogy rajtunk embereken kívül is van egy világ, egy tőlünk tökéletesen függetlenül létező, gyönyörű és részletgazdag világ, és mi a Földön élünk, nem csak benne a lehangoló kis társadalmunkban, politikával, mónika show-val, és lakótelepekkel.
Megnyugtató élmény rendszeresen felkeresni egy fát, minden évszakban legalább egyszer, figyelni a változásait, a sebeit és tavasszal az újjászületését, úgyis itt a tavasz, ajánlom mindenkinek, hogy szemeljen ki néhányat a sok közül, és kövesse figyelemmel, hogyan alakul a sorsa. Egész bensőséges kapcsolat tud így létrejönni.
Az én kedvenc fám egy terebélyes, méltóságteljes vadgesztenye, egy templom előtti gondozott kis kertben él, gyökerei feltúrják a macskaköveket, nyári lombja tekintélyt parancsolva, irdatlan méretben terül szét az emberi jövés-menés világa fölött. Mintha az egész templomot, és kertet e pompás fa köré építették volna.
"A napfény gyönyörködtet, az eső felüdít, a szél felélénkít bennünket, a hó izgalmas jelenség; olyasmi hogy rossz idő, valójában nem létezik, csupán a jó időnek vannak különböző formái."
John Ruskin (1819-1900) angol író és kritikus
Keresés
Kommentek
- Jacek Yerka, crysty: www.AypxXkx5KhuZ1LiC.com »
- Jacek Yerka, trinity: www.freedrive.com/user/a2639c82130f34707803049464f77eee »
- Kristálygomba, Harsányi Lászlóné: Megszeretném kérdezni hogy igaz-e hogy a kristálygomba savasít?Almaecettel lehet-e együtt... »
- Kristálygomba, Illyés Anikó: Szép napot! Ha valakit érdekel van felesleges Kristály gombám. Időpont... »
- Kristálygomba, Andi: Sziasztok! Érdeklődnék Debrecenben van-e valakinek kristálygombája? Tudna-e adni? Szívesen kipróbálnám... »
Kategóriák
- Irodalom (1)- Játék (1)
- Kritika (5)
- Minden más (36)
- Művészet (18)
- Narkotikum (4)
- Novella (1)
- Univerzum (2)
- Vallás (6)
- Világ (14)
- Weboldal (7)
Archívum
- Jelen- 2009. december
- 2009. november
- Az összes »
Linkek
Blogok
